Elvis élt! Elvis él?

1977. augusztus 16.-án elhunyt a rock and roll királya, Elvis Presley. Rajongók milliói gyászolták a sztárt, annak ellenére, hogy legtöbbjük személyesen sohasem találkozott vele. Valami megszakadt a rock and roll világában, egy korszak véget ért. Vagy mégsem?

Tény, hogy eltemették, rajongói közül azonban jó néhányan állítják, hogy az óta személyesen látogatta meg őket a Király. Talán nem meglepő, hogy e szerencsés emberek többsége az Egyesült Államokban él.
Egy író összegyűjtötte a történeteket, és később nagy sikerű könyvet is írt róluk.

Egy pszichiáter vallomása
Hilda sohasem hitt a paranormális jelenségekben, kizárólag tudományos oldalról vizsgálta az agy működését. Sohasem találkozott személyesen Elvissel, egészen addig az estéig.
A dolgozószobájában ült, és egy szakcikken dolgozott. Egészen elmélyült a munkájában, mikor egyszer csak felnézett, és Elvis Presley ott ült vele szemben egy karosszékben. Abban a karosszékben, melyben a paciensei szoktak helyet foglalni egy-egy terápia alkalmával. Hilda első gondolata az volt, hogy valami nincs rendben az agyműködésével. Ezzel egyidejűleg azonban megérezte maga körül azt a kiáradó kedvességet, melegséget, amely a vele szemben ülő alakból áradt. A pszichiáter számára ez egy igen meglepő élmény volt, hiszen abban az időben úgy érezte: övé a világ. Sikeres orvos, aki független, önálló, és főleg gazdag. A világnak csak a szebbik oldalát látta. Elvis azonban megérezhette, hogy valami nincs rendjén, mert mosolygott, sőt sugárzó derű áradt belőle.

„Éreztem, hogy segíteni akar nekem. Alaposan megfigyeltem. Fiatalnak tűnt, kb. annyi idős lehetett, mint a halálakor volt. És ami nagyon fontos: boldog volt. Valamiféle kék ruha volt rajta, kifejezetten vonzónak hatott benne. Annyira figyeltem Őt, hogy teljesen ráhangolódtam, és különös kapcsolat alakult ki közöttünk. Hirtelen úgy éreztem, hogy barát ül velem szemben, és elkezdett velem beszélgetni. „Elégedett vagy az életeddel, Missy?” A Missy becenevet már évek óta nem használtam, és kizárólag a legközelebbi hozzátartozóim szólítottak így. „
Hilda akkor, és abban a pillanatban döbbent rá, hogy olyan helyzetbe került, ahol nem bújhat a doktori cím mögé. Nem tudott elrejtőzni, kénytelen volt szembenézni egy olyan emberrel, aki már meghalt, és aki azt kérdezi, elégedett-e az életével. Az életével, amivel még Ő maga sem volt tisztában. Ekkor kitört belőle – mélyen, belülről – a zokogás.
„ Elvis azt mondta nekem: "Hilda, át kell gondolnod, hogy mit teszel az életeddel!"
Hilda az óta nem találkozott a királlyal, még csak nem is álmodott róla. Néha felteszi az egyik lemezét, és végighallgatja. Immár teljesen más emberként. Abban a pillanatban megértettem, hogy az emberi agynak és léleknek sokkal többre van szüksége, mint ahogy én azt eddig véltem. Amikor mindez világossá vált előttem, ráébredtem, hogy Elvis mindjárt el fog menni, és soha többé nem találkozom vele. Azért jött el ugyanis, hogy ráébresszen arra, amire magamtól talán soha nem ébredtem volna rá. Önkéntelenül lehajtottam a fejem, és összekulcsoltam a kezem. Amikor újra felnéztem, Elvis már nem volt ott.”

A másik két történetet itt olvashatjátok el!

Egy kisvárosi rendőr esete.
Egy kamionsofőr furcsa története